Számára win-win (nyertes-nyertes) helyzet alakult ki azzal, hogy az uniós vezetők többségétől eltérően, nyíltan Donald Trumpnak kampányolt.
Az Orbán-kormány ugyanis nagyon látványosan tett fel sokat arra, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, ami pár hónappal ezelőtt még valószínűnek tűnt, viszont Joe Biden visszalépése óta rendkívül kiélezett lett a küzdelem.
Ha Trump győz az elnökválasztáson, Orbán dicsekedhet politikai előrelátásával, előrevetítve az amerikai-magyar kapcsolatok gyors és látványos javulását.
Hogy ez nem pont így lesz, ismerve az amerikai külpolitika alaposságát és a parlament ellenőrzési mechanizmusait, arra félév múlva már senki sem fog visszaemlékezni.
A Patrióták Európáért frakció alapítójaként, számára követendő modell, hogy megválasztása esetén Trump azonnal megállítaná a tömeges migrációt, letörné az inflációt és teljesen új gazdaságpolitikát hirdetne a tengerentúlon, ami lendületet adhat az európai populista és szélsőjobboldali erőknek.
Amennyiben Kamala Harris győz, a békepárti Orbán Viktoron nem lehet számonkérni az általa sűrűn hangoztatott Trump ígéretet, a 24 órán belüli békekötést az orosz-ukrán háborúban.
Ennek következtében okafogyottá válik a meghirdetett „békeköltségvetés” terve, ami jövőre a magyar gazdaság 3-6 százalékos növekedését vetítette
előre.
A kormánypropaganda szerint minden baj gyökere a háború. Ha béke lenne, az megállítaná a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, valamint – a lakosság lehetséges fogyasztásbővülésén keresztül – támogatná a gazdasági növekedést.
Különben is, az utóbbi két negyedév magyarországi gazdasági recessziója miatt a német gazdaság tüdőgyulladása a ludas, amihez hozzájárult az Unió „elhibázott gazdaságpolitikája”, a háborús szankciók és mindenki más.
Ceterum censeo, hívei szemében Orbán Viktornak mindig igaza volt, van és lesz.
Lakatos P.
