Ez kivételesen „örökölt”, családi recept. Édesanyám magyar – történelem szakos tanár volt, de papi származása miatt sokáig csak a Bánffyhunyad környéki falvakban taníthatott, így a napi ingázás (gyalog 4-5 km) nem tette lehetővé, hogy főzzön négygyermekes családjának.
Vasárnapra, kárpótlásképpen a hétköznapi kantinkosztért, kitett magáért, és ha vendég is adódott (ami gyakran megtörtént) igyekezett különleges ételt feltálalni. Íme a recept:
Hozzávalók 8 személyre:
- 0,9 – 1 kg hártyáitól megtisztított sertésbélszín
- 40 dkg rizs
- só, bors, paprika
- 8 tojás
- liszt
- olaj
Elkészítés:
A bélszínt rostjaira merőlegesen fél centiméter vastag szeletekre vágom. A szeleteket vékonyra kipotyolom, sózom, borsozom, paprikás lisztbe forgatom és kevés forró olajban mindkét oldalán kisütöm.
A kisütött szeleteket lecsepegtetem, majd egy tiszta lábasba teszem. A visszamaradt olajhoz keverem a paprikás lisztet, kavargatás közben felengedem hideg vízzel, ízlés szerint sózom, csomómentesre kavarom, majd a kisütött hússzeletekre öntöm. A hússzeleteket fedő alatt puhára párolom, (kb. 10 perc), néha megmozgatva, nehogy odakapjon.
A 40 dkg rizst hagyományosan elkészítem körítésnek.
Palacsintasütőben annyi tükörtojást készítek, ahány szelet hús van.
Tálalás: sültes tál közepére helyezem a mártásból kiszedett hússzeleteket, mindegyiken tükörtojással, a tál szélére pedig a rizsgombócokat.
A visszamaradt mártást külön csészében tálalom fel.
Marhabélszínből készült eredetileg, de ma már az nagyon drága.
Jó étvágyat!
Lakatos P.