A populista kormányzások ártalmasak országaik gazdaságára nézve, mérlegük 120 éve siralmas.
Christoph Trebesch, a Kieli Világgazdasági Intézet Igazgatója és két munkatársa tanulmányukban 120 évre visszamenőleg, 60 országban nézték meg, hogy mire jutottak az érintett populista kormányok.
Azt állapították meg, hogy a populisták által vezetett országok GDP-je 15 év után átlagosan 10%-kal marad el azoktól az államokétól, amelyek meg tudták őrizni a demokráciát.
Bár tudatában vannak az említett ténynek, az autokrata vezetők, a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében előszeretettel folyamodnak populista megoldásokhoz.
A populista kormányzás előszövődménye a választási populizmus, (nyakló nélküli kampánykiadások, fedezet nélküli ígérgetések), amely annál intenzívebb, minél kisebb a végső győzelemre esélyes pártok közötti, a közvéleménykutatások által mért különbség.
Eklatáns példa erre Magyarország, ahol jelenleg a Tisza Párt (39%) csaknem utolérte a FIDESZ-t (40%), a 40 év alattiak körében pedig meg is előzte.
Bár parlamenti választások csak 2026-ban lesznek, a két pártelnök már elkezdte az ígérgetést.
Először Magyar Péter vizionálta az egymillió forintos minimálbér elérését 2030-ra, amire rálicitált Orbán Viktor azzal, hogy már 2027-ben egymillió forint lesz az átlagbér, mert jövőre 3-6%-os lesz a GDP növekedés.
Ezekre a jól hangzó, könnyen megjegyezhető, távlati ígéretekre, mértékadó gazdasági elemzők udvariasan azt mondják: – minden alapot nélkülöző, irreális vágyálmok.
Úgy látszik a FIDESZ-ben szocializálódott Magyar Péter, kikupálódása ellenére, megőrizte és hangoztatja az orbáni szlogent: „Merjünk nagyot álmodni!”
Ettől eltérően, Romániában, ahol az év végén két hét leforgása alatt lesznek államfői, illetve parlamenti választások és a szociáldemokraták első helye nincs veszélyben, árnyaltabb a helyzet.
Úgy tűnik, mintha a politikai alakulatok kizárólag az államfőválasztásra koncentrálnának, aminek magyarázata az államelnök kiterjedt jogköre.
Ezt igazolja az, hogy a közvéleménykutatásokban 14,9%-kal harmadik a helyen álló, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion, egymillió rászavazónak 35.000 eurós, kétszobás, 50 négyzetméteres lakást ígér úgy, hogy megválasztása esetén, a felvett banki hitel kamatját teljes mértékben az állam állja.
Az ország tele van óriásplakátjaival, a hiszékenyek sorban állnak aláírni a szerződést vele. Ez a legújabb Caritas típusú pilótajáték.
Viszont a két, győzelemre esélyes párt, a szociáldemokraták és a liberálisok, már korábban teljesítették szociális jellegű kampányígéreteiket, törvénybe foglalva a minimálbér és nyugdíjemelést, ami e hónapban el is kezdődött, januárban folytatódik.
Ez akkora kiadást jelent, hogy a továbbiakban beruházásokra is alig futja, marad a hitelfelvétel és az ezzel járó eladósodás, de ez már a következő kormány dolga.
Ők nem mernek újabb ígéretekkel előrukkolni, így a róka-fogta csuka kormánykoalíció pártjai a másik számára húznak vörösvonalat, úgymond a nép védelmében és érdekében, amit, ha azok átlépnek, felbomlik a koalíció.
Mivel eddig a stabilitás szükségessége volt a közös jelszó, elviselik egymást még 45 napig, hogy azután, a választási eredmények függvényében, újrázzanak.
Nem lesz könnyű, figyelembe véve a kampányban személyeskedésig fajuló vitákat, vádaskodásokat. Az is lehetséges, ha a PSD túlnyeri magát, a liberálisok pedig gyengén szerepelnek, ismét hárompárti koalíció alakul.
Csak akkor nyílhat lehetőség az RMDSZ számára kormánykoalícióban részt venni, amennyiben átlépi az öt százalékos parlamenti küszöböt.
Ehhez jó programra és megfelelő választási szlogenre van szükség. Az AUR ellenesség, a logikailag sekélyes, „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak” jelmondat nem hiteles, körülményesen magyarázható, mert ha „győz a józan ész”, amit az ominózus plakát sugall, az rögtön visszakérdez, hogy gyakorlatilag miből tudna az állam több és jobb egészségügyi, oktatási és nyugdíjszolgáltatást biztosítani, mert ez nem önkormányzati feladat.
A piackutatók tudják, ellentmondásmentes, később számonkérhető programra akkor is szükség van, ha kevesen olvassák és kevesen döntenek a program alapján.
A kampány üzenete pedig nem a kampány programja, hanem egy abból könnyen, logikusan levezethető nagyon rövid szlogen, amely megjegyezhető és felidézhető.
A cél, hogy a kampány végére, a választás napjára ezt az üzenetet a választó felismerje, azzal érzelmileg azonosuljon, és cselekvésre sarkallja.
Sok a teendő, de kevés már az idő.
Lakatos P.
