Miután a politikai pártok a romániai államfőválasztáson elnökeiket indítják, valószínű az RMDSZ is ezt fogja tenni.
Nem mintha a végeredmény szempontjából számítana, de sokkal nagyobb feltűnést keltene és jelzés értékű lenne, ha nő képviselhetné a magyarok érdekeit is a választási kampányban.
Szinte hallom a szokásos ellenérvet. Az államfő- és parlamentválasztási kampányok egymásra tevődnek, így Kelemen Hunor a legilletékesebb a Szervezet választási programjának népszerűsítésében.
A gond leginkább, de nem csak, a programmal van. Végre rövid, közérthető, megjegyezhető, konkrét és megvalósítható intézkedési csomagra lenne igény, nem az EU általános irányelveinek ollózására és szajkózására.
Félretéve az etnikai politizálás kérdéskörét és a medvepopuláció túlzott elszaporodását, elkellene némi politikai pragmatizmus is.
Amennyiben az RMDSZ, mint nyilatkozta, a választásokat követően szeretne ismét kormánykoalícióban részt venni, ahhoz két feltétel egyidejű teljesülésére van szükség.
Elérni az 5%-os választási küszöböt és olyan helyzetre, amikor egyik vagy másik nagy párt, saját érdekében, kénytelen igényelni a koalícióban való részvételét.
Az első feltétel teljesítéséhez elengedhetetlen a következő kilencven napban a nagyon nem szeretett Magyar Péter által alkalmazott élő kapcsolattartás a választókkal.
Itthon nem egyszemélyes showmanra van szükség, hanem a fentebb említett, még nem létező, (vagy egyelőre nem nyilvános) program személyes eljuttatására a választókhoz, parlamenterek, polgármesterek, önkormányzati képviselők és influenszerek révén, felújítva az elhanyagolt párbeszédet.
Ismert szólás-mondás, nem a farok csóválja a kutyát. Nem az RMDSZ fogja összeállítani adott esetben a kormánykoalíció programját, de jó és megvalósítható, általa elsőként ismertetett ötleteinek átvétele esetén később lenne mire hivatkozni a választók előtt.
Nota bene, a liberálisok most azzal törtek borsot koalíciós partnerük orra alá, hogy a 3000 lejre emelendő adómentességi küszöb a nyugdíjak esetében az ő tavalyi törvénykezdeményezésük alapján történik, nem pedig a kormány mostani, kivitelezhetetlen sürgősségi rendeletével.
Visszatérve a programra. A szükség nagy úr. Miután a választási túlköltekezés és az uniós források megcsappanása miatt kiürült a magyar államkassza, Orbánéknak hirtelen fontosabb lett a kis- és közepes vállalkozások támogatása, mint a nagy állami beruházások, amire amúgy sincs forrás.
Similis simili gaudet, a román államkassza is kiürülőben, szükség van a régóta halogatott fikális reformra, főként a szociális problémák (nyugdíj, egészségügy) kezelésére. Itt is nagy az igény a kkv. szektor támogatására, csak legyen miből.
Éppen ezért értelmetlen a hazai gyakorlatban csak névleg egykulcsos adózás mellett érvelni, miközben ezt az Unióban Románián kívül csak Magyarország, Észtország és Bulgária alkalmazza, kizárólag azért, mert ez a liberálisok fétise.
A sávos, progresszív adózás, amit a szocdemek köztudottan szorgalmaznak, lehetővé teszi, hogy a tehetősebbek vállaljanak nagyobb részt a közterhek viselésében.
Sok nemes célért érdemes és kell dolgozni, nem harcolni, ha már a béke pártján állunk, ezeket fogalmazza meg a Szervezet kongresszusi programja. A választási program más kategória.
A második feltétel eléréséhez szükségeltetik némi önmérséklet is a „csúcsvezetés” részéről, nem állást foglalni a két nagy párt olyan vitájában, ami nincs kihatással a magyar kisebbség mindennapi életére.
Tudom nem kifizetődő a FIDESZ anyaországi diktatórikus megnyilvánulásait kritizálni, lásd tanügyi központosítás, önkormányzati jogok megnyirbálása stb., de a cinkos hallgatás itthon ellensúlyozható a decentralizáció és a szubszidiaritás irányába mutató javaslatok szorgalmazásával.
Ellenkező esetben Niemöller lutheránus lelkész sorsára juthatunk: „Végül aztán eljöttek értem is — de már nem maradt senki, aki mellém állhatott volna.”
Summa summarum, RMDSZ dologra fel!
Lakatos P.
