Kedden, a Képviselőház (döntő ház) jogi bizottságában megtörtént a csoda. Miután a képviselők elfogadták, hogy a titkosszolgálatok által készített lehallgatások nem használhatók fel bizonyítékként a korrupciós bűntetőperekben, a váratlanul elrendelt szünetben, valószínű megszállhatta őket a titkosszolgálati szentlélek, mert minden vita nélkül, az ellenkezőjét szavazták meg.
Miért problémás ez az előírás?
Közérthetően: az eddigi gyakorlat miatt. Nagyon sok büntetőper folyamán sem a vádlottak, sem ügyvédjeik nem vizsgálhatták a titkosított lehallgatások felvételeinek teljes szövegét, vágatlan eredetiségét, az eljárás törvényességét.
Az ilyen-olyan módon érdekelt titkosszolgálatoknak az ügyészekre és bírókra gyakorolt hatása közbeszéd tárgya volt az utóbbi években.
Arról, hogy a felvételek egy része miként kerül idő előtt egyes sajtóorgánumok birtokába, miként manipulálják ezzel a közvéleményt, nem szól a fáma.
A bulvársajtó jól csámcsoghat a pikáns részleteken, mint legutóbb, a bukaresti repülőtéri vendéglátási korrupciós ügyben.
A hírbehozott, nem megvádolt, hiába próbálja bizonyítani érintettlenségét, a nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja elvet elfogadókkal szemben.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a titkosszolgálatok ellenőrzését végző parlamenti állandó bizottság tevékenysége névleges, így a szolgálatok hatalma korlátlan. Ez a tény rányomta bélyegét az elmúlt harminc év történéseire.
Az RMDSZ álláspontja
A Szövetség képviselői megtették azt, ami kormánykoalíciós tényezőként lehetséges volt, tartózkodtak ennél a szavazásnál. Ez gyakorlatilag egyenértékű az ellenszavazással.
Bizalmatlanságuknak, a fentiek mellett, még egy fontos indoka van. A lehallgatott felvételek fordításának szakszerűtlenségét, adott esetekben félreérthetőségét, nem lehet vizsgálni.
Justitia istennő szemkendője le-lecsúszik mikor a szolgálatok súgnak.
Lakatos P.
