A mindennapi életben, legyen szó országokról, vagy akár kontinensekről, a gazdaság és a politika olyanok, mint az elválaszthatatlan sziámi ikrek.
Kölcsönhatásuk evidens, csak a megszállott vezetők gondolhatják, hogy egyiket vagy másikat lehet és kell kizárólagos szemponttá, elvvé emelni.
Az infláció: -az árak széleskörű emelkedése.
A legutóbbi időben, 2020 októberétől kezdődően, amikor az euró-zónában az inflációs ráta (HICP) -0,3% volt, viszonylag gyorsan elértünk a 2022 októberi 10,6%-hoz, amiért elsősorban a megugró energia és élelmiszerárak a felelősek.
Az Európai Unió átlagában 11,5% volt az éves áremelkedés mértéke 2022-ben.
Nem áll szándékomban elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni az infláció okairól, akadnak bőven, inkább a regnáló kormányok a jelenséghez való viszonyulását mutatnám be, az Eurostat adatai alapján.
Franciaországban októberben 7.1% volt az éves infláció, ami a legalacsonyabb érték az EU-ban. Pierre Jailbot, a Jacques Delors Intézet kutatója szerint, ez azzal magyarázható, hogy a kormány az áprilisi választásokra készülve, a szomszédjainál hamarabb, különböző intézkedésekkel megakadályozta az energiaárak elszállását.
Magyarországon, bár áprilisban szintén voltak választások, a kormány pont az ellenkezőjét tette, mint a franciák. A 2021 végén kiszórt 2500 milliárd forint, a választások előtti nyakló nélküli pénzköltés, az egyáltalán nem megtérülő gigaberuházások miatt, 2022 októberében az éves infláció 21,9%, novemberben már 22,5% volt, az élelmiszerek inflációja pedig 44%, legmagasabb az unióban.
Németországban a szövetségi kormány a földgáz, a távhő és a villamos energia árát egyaránt, az előző évi fogyasztás 80 százalékának erejéig korlátozza a lakossági fogyasztóknál, kilowattóránként 12 centes, 9,5 centes, illetve 40 centes szinten. Jelentős nagyságú, a GDP 5%-át kitevő, 200 milliárd eurós pénzügyi védőernyő segíti a polgárokat, hogy tudják fizetni számláikat. Így az éves infláció 11,6%, az élelmiszereké pedig 20,3%.
Romániában a kormány, hasonlóan a németekhez, nem vezetett be hatósági árakat az élelmiszerek esetében. Annak ellenére, hogy csak az év végére sikerült a gáz és villamosenergia árának részleges kompenzációja, az éves infláció októberben 13,5%, míg az élelmiszereké 21,55% volt.
Az adatokból látható, amennyiben a kormányok és a nemzeti/központi bankok átgondolt, összehangolt gazdaságpolitikát valósítottak meg, aránylag kordában tudták tartani a pénzromlást.
A vétó, mint csereeszköz.
Az idén a nemzetközi politikában divatba jött a vétó. Eleinte a lengyel és a magyar kormányfő próbálkozott ezzel a módszerrel engedményeket kicsikarni az EU vezetőitől, akik a jogállamiság leépítését és a korrupciót kérték számon.
Mateusz Morawiecki hamarabb jelezte, itt-ott hajlandó korrigálni a kifogásolt lengyel törvényeket, intézkedéseket.
Orbán Viktor, mint várni lehetett, elment a falig, majd elfogadott minden feltételt, hogy azokhoz az uniós forrásokhoz juthasson, amelyeket már tavasszal megkaphatott volna.
Jobb később, mint soha, főleg, ha ezt sikernek, netán győzedelemnek lehet kommunikálni a kormányzati tömegtájékoztatásban. A FIDESZ ideológusai szerint, a puding próbája az „etetés”.
A NATO-ban is teret nyert a vétózás egy fura formája, az ígéret teljesítésének halogatása. Svédország és Finnország NATO csatlakozásának halogatásában a Recep Tayyip Erdogan-Orbán Viktor páros verhetetlen, annál is inkább, mert a 30 tagállamból 28 már ratifikálta az egyezményt.
Kétségtelenül, az év vétója kétes dicsőségét Ausztria tudhatja magáénak, miután Karl Nehammer szövetségi kancellár, belpolitikai megfontolásokból akadályozta meg Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez.
Az indoklás, mely szerint a balkáni útvonalon, a két országon keresztül érkeznek Ausztriába a migránsok, gyenge lábakon állt, hamar megcáfolták.
Werner Kogler alkancellár sietett megvédeni az osztrák álláspontot és a Kleine Zeitungnak adott interjúban azt mondta, Magyarországot ki kellene zárni a schengeni övezetből, mert ott nem regisztrálják a menekülteket. A 100.000 menekültből 70-80 ezret nem regisztráltak előzőleg Magyarországon.
A dolog pikantériája, hogy sem Horvátország, sem Románia, sem Bulgária nem szomszédos Ausztriával. A szomszédjai közül, úgymond a Balkán felől, a határ Magyarországgal 366 km, Szlovéniával 330 km hosszúságú.
Mutatis mutandis. Szlovéniát is ki kell zárni a schengeni övezetből az osztrák érvelést követve.
Lakatos P.
