„Itt van az ősz, itt van ujra, s szép, mint mindig, énnekem”, viszont Európa lakosainak zöme nem a színkavalkádban gyönyörködik, hanem a közelgő télre gondol és aggódik. Az előjelek nyugtalanítóak.
A megnövekedett energia- és üzemanyagárak, a tovább növekvő infláció, az orosz-ukrán háború következményei komoly fejtörést okoznak a felelős állam-és/vagy kormányfőknek. Univerzális megoldás, recept, nem létezik.
Egységben az erő?
Az EU vezetői próbának egységes megoldáskeretet kidolgozni és elfogadtatni, mint a Covid-19 pandémia esetében, egyelőre kevés sikerrel.
A gondot az jelenti, hogy az országok gazdaságai nagyon eltérő helyzetben vannak, kormányaik politikai ereje, támogatottsága különböző, miközben ugyanolyan kihívásokkal néznek szembe.
Érdemes megfigyelni, hogy azok a hazájukban komoly politikai támogatottsággal rendelkező vezetők, akik nyíltan vagy burkoltan akadályozták az egységes jogállamisági eljárást, illetve az oroszellenes szankciók alkalmazását, követelik az uniós támogatások egységesen feltételek nélküli folyósítását.
Giorgia Meloni, Olaszország következő miniszterelnöke, szombati első nyilvános beszédében azt állította, egyes országok saját érdekeiket helyezik előtérbe, az Európai Unióval szemben.
Valószínű arra utalt, hogy a német kormány az 1621 eurós minimálbért október elsejétől 15 %-kal megemelte 2016 euróra. (Eddig évente 2-3%-os volt az emelés.) Emellett 65 milliárd eurós tehercsökkentési programot indítottak, amelyben emelik a családi pótlékot, a lakhatási támogatást és a nyugdíjasok és diákok is kapnak 300, illetve 200 euró egyszeri támogatást az energiaköltségekre.
Orbán Viktor a hétfői magyar-osztrák-szerb plenáris megbeszélést követő sajtótájékoztatón már nyíltabban fogalmazott. Arról beszélt, Németország az energiaválságban sokszázmilliárd euróval tudja megsegíteni a saját cégeit, de a szegényebb országok ezt nem tudják megtenni. „Ezzel kezdenie kell valamit Brüsszelnek, mert ez az európai egységet meg fogja bontani.”
Igaz, egyesek ugyan különböző okokból, de már több ideje bontogatják az uniós egységet. Tegnap jelentették be, hogy a magyar kormány 2023 márciusáig finanszírozási haladékot kapott a Gazpromtól „a jó magaviseletéér cserébe”. A gáz árát 2026-ig kell törleszteni, de a feltételek nem nyilvánosak.
Ki mire számít?
Az Oroszországot sújtó szankciók ellenzőit nagymértékben belpolitikai okok és meggondolások mozgatják.
Az látható, hogy az energiaválsággal együtt járó inflációnövekedés komoly szociális feszültségeket okoz. Az elégedetlenséget az ellenzék tudja kihasználni, ha a kormány tehetetlen vagy tétovázik, lásd a svéd- és olaszországi választásokat, a prágai, illetve bukaresti tüntetéseket.
A hatalmon levő populisták gazdasági nehézségeiket, az energiaár- és inflációnövekedést, megpróbálják az uniós szankcióscsomag következményeként eladni, holott a folyamat már tavaly elkezdődött, a háború csak rátett egy lapáttal.
Kezükre játszik a háború elhúzódása, a kilátástalan békekötés. Azt a Brüsszelt kárhoztatják, akitől a pénzt várják.
Az már a 22-es csapdája, hogy azok vádolják bénasággal Brüsszelt, akik foggal-körömmel tiltakoznak az egyhangú döntéshozatal elvének törlése ellen a közös kül és biztonságpolitikában.
Lakatos P.
