Egyik olvasóm szerint nem szerencsés, hogy írásaimban párhuzamosan elemzem a romániai és magyarországi helyzetet, ezért itt is, ott is megorrolhatnak.
Nézetem szerint, az elmúlt harminc év bizonyítja, fáziskéséssel ugyan, de Romániában is bekövetkeztek a szomszédban átélt történések, helyzetek. (privatizáció, EU csatlakozás, kormánybukást eredményező zavargások.)
Lehetett volna tanulni a szomszéd sikereiből, hibáiból, de inkább „eredeti megoldásokat” szorgalmaztak a kormányok, az eredménytelenségről (autópályaépítés, privatizáció, választási rendszer stb.) jobb nem beszélni.
Most a koronavírus-járvány lecsengése után, az elhúzódó ukrajnai háború közben, mindkét országban ideje lenne, ha a kormányok szembenéznének a valósággal.
Mintha mindkét ország vezetői Jodi Picoult amerikai írónő dilemmáján tanakodnának: „Jobb nem tudni a rút igazságot, csak úgy tenni, mintha nem is lenne? Vagy jobb szembenézni vele…?”
Márpedig az inflációval, a gazdasági válsággal szembe kell nézni.
Orbán Viktor kétharmados győzelme birtokában egyelőre nyilatkozati szinten folytatja a rezsicsökkentős népámítást, de a parlamentnek benyújtott 2023 évi költségvetéstervezetből és a meghozott kormányhatározatokból kiolvasható, végül a lakosság magas árat fog fizetni.
A rezsicsökkentés ellentételezésére szánt extraprofit különadókat a szolgáltatók áremeléssel kompenzálják, a fogyasztókra hárítva a különadók terheit. A tíz főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozók és az önkormányzatok ezentúl piaci árat kell fizessenek az energiáért.
A legnagyobb gondot Orbán Viktornak az jelenti, hogy a 2023-as költségvetés bevételi oldalán szerepel ugyan 2000 milliárd forint uniós támogatás, miközben sem a rendes 2021-27-es kohéziós, sem a helyreállítási RRF támogatásokról nincs megállapodás és az elérhető szabad tartalékok csak 170 milliárd forintra rúgnak.
Az év második felében látványos, Canossa-járással egybekötött pávatánc várható.
Orbán a nagy inflációért és a megugrott államadóságért nem hibáztathatja az előző kormányt, mint teszi azt a PSD koalíciós partnereivel, hol nyíltan, hol burkoltan.
Itt még félévre vagyunk a 2023-as költségvetés elfogadásától, miközben az alapul szolgáló törvénymódosításokat már el kellene fogadni.
A kormánykoalíció döntésképtelenségét a felelősségvállalásban a PSD és PNL 2024 évi helyhatósági, parlamenti, államelnöki és európai parlamenti választásokhoz való viszonyulása okozza.
Együtt vagy külön, ez itt a kérdés. A helyhatósági és az európai parlamenti választásokon külön, de a másik kettőn?
Amíg eldől, marad a vita és a gazdaság egyhelyben toporgása. Romániában nagyobb a multik és a külföldi gazdasági érdekek befolyása, így az Orbán féle extraprofit adó nem kivethető.
Új adók bevezetését egyik párt sem szorgalmazza, viszont az adózási rendszer egyszerűsítése párhuzamosan a többkulcsos, szociálisan megfelelőbb adózás bevezetése a liberálisok ellenkezésébe ütközik.
Maradnak a parttalan álviták az alkotmánymódosításról, az uniós helyreállítási alap újratárgyalásáról, a nyugdíjak újraszámításáról, a speciális nyugdíjak megszüntetéséről, a titkosszolgálatok hatáskörének bővítéséről (lásd itt).
Érdemben az RMDSZ-nek nincs döntő szava a kormánykoalícióban, miközben miniszterei jól teljesítenek szakterületeiken, viszont politikailag hasznos lenne néhány publikus, alkalmazható kezdeményezés gazdasági, szociális téren, ami nevéhez köthető.
Akárcsak a fociban, a gólszerzők neve ismert, de vereség esetén az egész csapat hibás, az edzőt is beleértve.
Szembe kell nézni a valósággal. Az infláció és a gazdasági válság ellen csak az átgondolt, összehangolt, középtávú kormányzati és nemzeti banki intézkedések vehetik fel sikeresen a harcot.
Lakatos P.
