Az utóbbi hetekben hazai és nemzetközi viszonylatban olyan politikai megnyilvánulásokat tapasztaltam, hogy óhatatlanul is, nem Seneca ismert kérdő félmondata, hanem egészmondatú állítása jutott eszembe: „Cui prodest scelus, is fecit”, azaz „Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el”.
Piszlicsáré ügyek végletekig történő felfújásával (hokisok, focisták székelyhimnusz éneklése, szívre nem tett kéz a román himnusz hallatán, összekötve Novák Katalin erdélyi látogatásával), összehangolt támadások érik a romániai magyarokat az országos médiában.
Bár az AUR képviselői az élharcosai a magyarellenes kirohanásoknak, nekik nincs akkora befolyásuk, hogy az országos hírtelevíziók hirtelen mind ezzel a témával foglalkozzanak.
Nem titok, hogy az AUR parlamentbe jutásánál a szolgálatok bábáskodtak és fennhatóságuk továbbra is érzékelhető. Iohannis külpolitikájának is kapóra jön az Orbán Viktor uniós különutas státuszára mért oldalvágás, amiért Brüsszel estleg hálás lehet.
Volodimir Zelenszkij szerint Emmanuel Macron „egy nem túl korrekt” javaslatot tett azért, hogy Vlagyimir Putyin „arcvesztés” nélkül kerüljön ki a konfliktusból. Nem ildomos négyszemközti tárgyalásról szivárogtatni.
A BFM francia hírtévé olyan ukrán sajtóértesüléseket idézett, amelyek szerint a francia elnök azt javasolta ukrán kollégájának, hogy tegyen területi engedményeket Oroszországnak a háború lezárása érdekében.
A francia elnöki hivatal cáfol. A kiszivárogtatás Zelenszkij malmára hajtja a vizet, ugyanis a Putyinnal közismerten jó viszonyt ápoló Macron azóta sem vette fel a kapcsolatot az orosz elnökkel.
Első látásra érthetetlen az a sietség, amivel a magyar parlament által kedd délután elfogadott tízedik Alaptörvénymódosítást az államfő azonnal aláírta és rá negyedórával Orbán Viktor már be is jelentette, majd éjféltől a kormány háborús vészhelyzetet hirdetett ki.
Természetesen Orbán Viktor a haszonélvezője az ily módon megvalósuló rendeleti kormányzásnak, ami zárójelbe teszi, megkerüli azt a parlamentet, amely eddig is minden kormányelőterjesztést megszavazott. Közérthetően, az Orbán-kormány korlátlan lehetőséget kapott a jogszabályok megváltoztatására, az alapjogok korlátozására.
Így még a parlamentben sem kell az ellenzék kérdéseire válaszolni, a veszélyhelyzet szinte mindenre feljogosítja a kormányt. Sietett is extraprofitadót bevezetni, úgymond a családok védelmében, pedig azt végső soron a lakosság fizeti meg.
Ugyanakkor pszichés hátteret biztosít az állandó harcban álláshoz, ami jellemzi Orbán retorikáját, mindegy, hogy Soros, Brüsszel, Gyurcsány vagy a migráns az ellenség.
A veszélyhelyzet veszélyt feltételez, így mindig van mitől megvédeni az országot és a családokat. Akkor is ha a veszély imaginárius, fő a védelmi harc, amire hivatkozni lehet.
Lakatos P.
