A romániai politikai közbeszédben gyakran elhangzik, hogy az RMDSZ harminc éve mindig kormányon van, illetve, hogy országunkban azért rendeznek parlamenti választásokat, hogy az RMDSZ megtudja, kivel fog kormányozni. A szóbeszédet tényekkel ugyan meg lehetne cáfolni, de ez sziszifuszi munka lenne.
Az RMDSZ szempontjából, mint a magyar kisebbség legitim érdekvédelmi szervezete, jogos és elvárható törekvés kormányon lenni. Ehhez egyidejűleg két feltétel szükséges a sikeres parlamenti választásokat követően. Erkölcsileg és politikailag elfogadhatókoalíciós partnerek, valamint az, hogy a reménybeli partnerek is akarják a szövetséget. Volt már arra példa, hogy egyik vagy másik feltétel nem teljesült és maradt a nem túl hálás ellenzéki szerep.
Pártok esetében, ellenzékben szoktak megerősödni a megfelelő szakemberállománnyal és országos szervezethálózattal rendelkező alakulatok, főleg, ha a regnáló kormány hibát hibára halmoz válság idején. Az RMDSZ ezzel szemben ellenzékben kevésbé hatékonyan tudja ellátni érdekvédelmi szerepét, ilyenkor sok minden a területi szervezetek teljesítményén múlik.
Az idei volt a legkedvezőbb helyzet, amikor a kormánykoalícióban az RMDSZ töltötte be a mérleg nyelve szerepét. A szövetségkötéshez az is jól jött, hogy a liberális párt is az Európai Néppárt tagja. Igaz, Romániában a pártok csak névleg sorolják magukat egyik vagy másik oldalhoz, programjaikra, tevékenységeikre inkább a populizmus jellemző. Csak egy példa. Az egységes adókulcs, amihez jobboldaliként foggal-körömmel ragaszkodnak a liberálisok, a sok kivétel miatt gyakorlatilag többkulcsos, szinte átláthatatlan, ráadásul ezekben az esetekben nem egyértelmű. A rengeteg vita a bíróságokon csak évek múltán ér véget. Ebből csak az ügyészek és az ügyvédek profitálnak.
Visszatérve az RMDSZ-re, az idilli állapot még egy évet sem tartott, bár a Szövetség vezetői nagy reménnyel és lelkesedéssel láttak neki a kormányzásnak, jelentős minisztériumokat vezetve. Igaz, több politikai elemző is úgy vélte, a PNL-USR frigy nem fog kitartani négy évig, mert a két, úgymond jobboldali párt, csak egymás rovására tud további szavazatokat szerezni.
A kormánybuktató bizalmatlansági indítvány új helyzetet teremtett. Lényegében az RMDSZ jól döntött, hogy elvállalta az esetleges PSD-PNL kormánykoalícióban való részvételt. A nagykoalícióban történő kormányzás, mint Németországban, nem ördögtől való. Az indoklás erre, a többrendű válság gyors kezelésének általános igénye kellett volna legyen.
A kommunikációba, ami az utóbbi időben az RMDSZ gyenge oldala, hiba csúszott. Azt esetleg még el lehet fogadni, hogy a pártok közötti vitában, felgyorsítandó a megoldást, miniszterelnökjelöltet nevesített. Ezt követően hiba volt a PSD-PNL kormánykoalícióban való részvételt az alkotmánymódosítás szükségességével indokolni.
Az RMDSZ kilengett, mint az inga és szükségszerűen, a holtpontról visszafelé kell mozognia. A magyar kisebbség helyzetét is javító alkotmánymódosításban reménykedni a jelenlegi parlamenti felállásban, (lásd AUR, USR, meghasonult PNL), figyelembe véve az egészségügyi és gazdasági válság következtében kialakuló szociális gondokat, politikai rövidlátást bizonyít.
Ha valamilyen csoda folytán a parlamentben megalakul egy alkotmánymódosítást előkészítő bizottság és a sok különböző érdek miatt csak a nacionalista vonal fog érvényesülni, mert a pártok kizárólag az RMDSZ javaslatainak elutasításában tudnak megegyezni, akkor kilép a kormányból az RMDSZ?
A belengetett, de nem teljesült politikai ígéret csalódást kelthet a választókban, akiknek amúgy sem az alkotmány revíziója a legfőbb gondja.
Lakatos P.
