Nagyon leegyszerűsítve erre a következtetésre juthattak Trump majd Biden amerikai elnökök az Afganisztánból való kivonulás esetében. A végén már annyira siettek, hogy behozzák a húszéves lemaradást, hogy az vészesen hasonlított a fejvesztett meneküléshez. Nem a tálibok győztek, hanem az amerikaiak vesztettek, mert nem vették figyelembe Montecuccoli hadvezér közel négy évszázados mondását, mely szerint a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, pénz. Márpedig Amerikának sokkal nagyobb szüksége van az évi 100 milliárd dollárnyi anyagi erőforrásaira, mint bármikor, az otthoni gondok kezelésére. A gazdasági versenyképesség megőrzése egyidőben az egészségügyi és szociális problémák megoldásával, nem tesz lehetővé továbbra is a világcsendőri szerep betöltését Afganisztánban.
Ha egy világhatalom felülvizsgálja eredeti álláspontját amikor a helyzet úgy kívánja, szinte érthetetlen a romániai politikai elit kötélhúzása. A koalíciós pártokon belüli elnökválasztási küzdelem teljesen lebénítja az amúgy sem egységes, határozott kormányt. Ha már az államelnök is felébredt szundizásából és észlelve hibás döntéseinek következményeit, az utolsó órákban megpróbált közvetíteni az egymásnak feszülő koalíciós pártok között, az azt jelenti, elfajulhatnak a dolgok. Az USR kinn is vagyok, benn is vagyok pávatánca bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet. A kormányválság következményei tovább súlyosbítják a gazdaság állapotát, amit eddig ígéretes növekedési ütem vizionálásával igyekeztek rózsaszínben láttatni. A koalíción belüli, de nyilvánosságra került viták, az egymásra mutogatás és vádaskodás felszínre hozták az elszabadult energiaárakat, a rohamosan növekvő inflációt és a pandémia negyedik hullámának beköszöntét.
Egyes politikai elemzők úgy vélik kényelmes helyzetben van az RMDSZ, páholyból figyelheti az eseményeket, akárcsak a PSD. Ez utóbbi párt esetében így van, mert minél rosszabb a koalíciós kormányzás teljesítménye, annál nagyobb eséllyel vághat neki a jövő évi választásoknak. Az RMDSZ-nek viszont most nyílik lehetősége arra, hogy a racionalitás hangján kormányzati szinten kezdeményezze a hirtelen megnövekedett energiaárak bizonyos mértékű kompenzálását, már idén októberrel kezdve jövő év tavaszáig, leginkább a kisjövedelmű családok esetében. Ez sokkal fontosabb, mint az egymásnak feszülő pártok közötti közvetítő, békebírói szerep.
Lakatos P.
